“Anyának”

Levél a Szivárványhídon túlról

Kedves Anya!
Most, miután majd egy éve már átkeltem a szivárványhídon, azt mondták, írhatnék egy levelet neked. Ne haragudj, de annyira elfoglalt voltam ezzel az átkeléssel, hogy nem sokat gondoltam rátok.
Azt mondták, ez teljesen rendben van és te meg fogod érteni. Remélem így lesz! (Szerintem igen.) Emlékszel arra az éjszakára, mikor már nem voltam túl jól és mindannyian sírtunk?
Nekem már elég halványak az emlékeim, de arra tisztán emlékszem, hogy simogattál és beszéltél hozzám.
Emlékszem a közelségedre és arra is emlékszem, hogy azt mondtad, “Nagyon szeretlek!” és az utolsó mondatodra is: “Indulj!“.
Nem igazán értettem, hová kellene indulnom, de hallgattam rád, megfordultam és elindultam a ködbe.
És megpillantottam a legnagyobb hidat, amit életemben láttam.
És sok régen látott pajtásomat is a híd túloldalán! Mindannyian játszottak, labdáztak, boldogok voltak. Igazad volt, amikor azt mondtad, ide kell jönnöm!
A lábaim vittek előre, de a szívem húzott vissza hozzád. Az érintéseidet egyre halványabban éreztem és szerettem volna visszajönni, hogy megböködjem a kezed, hogy simogass még, de végül a híd túloldalán váró boldogság iránti kiváncsiságom győzött. A lábaim vittek előre, mintha valami lágy szellő mozgatná őket.
Nem tudom megmagyarázni, de éreztem, hogy mennem kell.
Így végül átértem a hídon.
Azon a nagy hídon teljesen egyedül!
Kerestelek ott, mert mindig velem voltál, mindig együtt sétáltunk, de ez most másmilyen volt.
Nem volt rajtam nyakörv, sem póráz, igazán szabad voltam.
Te már nem voltál ott velem, de nem voltam egyedül. Úgy éreztem, mintha egy szeretetből font köpeny venne körül és minél tovább sétáltam, annál könnyebb lett lélegezni.
Így csak mentem és egyre több melegség vett körül.
Végül átértem a nagy-nagy hídon! Teljesen egyedül csináltam meg Anya!
Az összes új barátom ott várt engem, segítettek átlépni a végén, majd kaptam tőlük szárnyakat is és azt mondták, mostantól én egy Őrangyal vagyok! Az elmúlt hetekben csodás új dolgokat tanultam, mint soha azelőtt!
Idefent mindannyian ugyanolyanok vagyunk, mindünknek van szárnya és mindenkinek van valakije odalentről, akire figyel.
Úgy mondják “Örökember”.
Az én Örökemberem Te lettél Anya!

Én pedig a te Örökkutyád!

Szeretném, hogy tudd, minden rendben velem itt a Szivárványhíd másik oldalán, nagyon jól érzem magam a többiekkel, nem fáj semmim, csak te hiányzol nagyon.
Ha hiányzom, gondolj a Szivárványra és rám, aki ott várja a másik oldalon, hogy újra együtt sétálhassunk majd!
A szívedben is örökre veled maradok, mert mindennél jobban szeretlek!
Most mennem kell játszani!
Ölel, a TE ÖRÖKKUTYÁD

Rickyke 
2006.05.24 – 2022.04.14
(Forrás:Internet)